Régebben már írtam arról, hogy alapvetően éjjeli ember vagyok. Későn kelek, későn fekszek (cserébe ha 9 előtt kelek fel, agyhalott vagyok), egyszerűen sokkal nyugodtabban tudok éjszaka dolgozni, vagy úgy foglalkozni bármivel.

Az éjszakai fennlét nálam egyenlő a kreatív órákkal. Ilyenkor tudok igazán kibontakozni majdnem minden szinten. Ami ezt lehetővé teszi, az az egyszerű csend és egyedüllét, amikor nem zavar kívülről senki és nem kell olyanokkal foglalkoznod, hogy benyit a főnököd vagy egy családtagod mindenféle nyűgjével. Egyszerűen halad a munka. Bezárkózhatsz a saját kis világodba, ami sok embernek egy alapszintű menedék is. Nincsenek kritikus szemek, akik figyelik, hogy mit csinálsz, majd azonnal beleszólnak, ezzel is megzavarva téged egy még félkész megoldásban.

Ma reggel el kellett szaladnom valahova. 7:00-kor keltem fel, kb. 4 óra alvás után. Miután hazaértem 8:00 körül, az ilyenkor megszokott gyors pánik visszaalvás helyet beültem a gép elé és elkezdtem foltozgatni az aktuális projekt CSS kódját. A legjobb az egészben, hogy a megszokott reggeli tea/cigi, Reeder, email, OmniFocus rituálé is kimaradt. Leültem és mindenféle gondolkodás/pöcsölés nélkül elkezdtem dolgozni. Annyira belelendültem a melóba, hogy délre majdnem el is készült az oldal teljes egésze. Rengeteget haladtam.

A fókusz szinte magától jött, amin tényleg nagyon meglepődtem, mert általában én vagyok leglustább ember a környéken. Az emailek és napi feladatok átnézése sokszor elveszik kedvemet az egésztől. Ez a reggeli session viszont természetesen jött, eleve onnan folytattam, ahol tegnap éjjel abbahagytam.

Mit akarok ezzel mondani? Csak annyit, hogyha legközelebb is lehetőségem van rá, a reggeli email/OmniFocus/Reeder molyolás helyett csak leülök és elkezdem csinálni azt, amin éppen az agyam pörög. A taszkmendzsment és a reggeli rituálé jó dolog, de az alapvető érdeklődést nem lehet vele emulálni.