Kezdődött az egész a blogokkal, majd elindult a web2.0, megjelent a Twitter, Tumblr, Posterous. Megannyi felület a tetején egy input dobozzal, ami a tartalmat várja. Melyikbe írjak?

Pár éve, amikor ez a blog elindult, nem volt semmi konkrét célom. Volt egy hely, ami lehetőséget adott gondolatok kifejezésére, így a legelső posztok, inkább agyatlan rizsázások voltak. Leírtam mi történt velem aznap, esetleg becsúszott egy részletesebb bejegyzés egy adott témáról. Később orientálódott az egész Mac irányba, végül már egy kezemen meg tudtam számolni azokat a posztokat, amik personal témában íródtak. Megtaláltam magam? Nem, csak változott az érdeklődési köröm, így a blog kötetlen formája miatt, ebbe az irányba vittem el a tartalmat.

Nemsokkal a blog indulása után jelent meg a Twitter, (Mi az a Twitter?) ami az eddigi mélyebb tartalmú bejegyzések helyett 140 karakterben határozta meg a mondandódat. Tökéletesen alkalmas minden rövid eszmecserére. Nem kell foglalkozni CSS hackeléssel, posztok címkézésével, hozzászólások moderálásával. Egyszerűen beírod azt, ami nyomja a lelked és megnyomod az „Update” gombot. Ennyi. Ha tömegduma, akkor elvegyül a nagy áramló maszlag között, ha érdekes, pár ember kiszedi és reagál rá, egyszerű mint a faék.

A Twitter megjelenése után bukkantak fel további hasonló szolgáltatások, majd a trend eltolódott a blogok világa felé is. Megjelentek a Tumblr/Posterous logok, amik hasonlóak a Twitterhez, de legtöbbször szemetet generálunk rajta. Nézzünk csak meg egy ilyen oldalt. Legtöbbjén érthetetlen szintű reblog hegyek, threadek éktelenkednek. Persze, aki mélyen benne van a műfajban, az érti miről van szó, viszont szerintem beleestünk (beleestem) egy hibába. Minden hasonló szolgáltatásba beregelünk, indítunk egy blogot és örülünk. Twitteren elmondjuk, hogy ez lesz a „zuhanyzás után írt posztok helye”, vagy „ide megy a szemét” esetleg „videóposztokat fogok kitenni ide”. Értem én, hogy menni kell a csorda után, de a legtöbb ilyen blog egyszerűen két poszt után eltűnik a süllyesztőben.

Saját magamból kiindulva nézzük meg a 365orange példáját (direkt nem linkelem be). A blog előző verziója alatt indult, mint videószekció a Tumblr-ön, később kapott saját domaint is. Pár hónap után átkerültek az ottani videók ide és elindult a pár hetes Tumblr agymenésem, azaz próbáltam a szemét közül kikeresni a legfényesebb szemetet (ezt hívom én szarka blogolásnak). Nem sikerült. Volt oda bekötve Flickr stream, majd MobileMe fotó galéria, végül a Posterous tömegesebb elterjedésével, átvittem a domaint oda. Itt úgy jelent meg a tartalom, mint „a blogból kimaradt rövidek”. Pár oldalnyi posztot sikerült összehozni, amik között pár szemét és zene is akadt.

Valahogy egyszerűen egyik esetben sem éreztem magaménak az oldalt. Egy bookmarkletből írtam a posztokat, ami annyit csinál, hogy kiszedi az adott oldalon fent lévő tartalmat és megengedi nekem, hogy szétposztoljam a nagyvilágba a nekem tetsző részt. Semmi eredetiség. Vicces ezt mondani, mert bár úgy hirdeti magát minden hasonló szolgáltatás, hogy mindenféle tudás és előkészület nélkül onthatjuk a tartalmat, de nekem pont a posztok előtti pöcsölés hiányzik belőlük. Amikor megírsz egy hosszabb bejegyzést, átolvasod és posztolod. Később ismertem meg a blogazine műfajt, ahol a dizájnt is meg kell csinálnod a bejegyzéshez, ezzel is több órával hosszabbítva az előkészületeket, de egyszerűen én ezt élvezem. Amikor a legapróbb pixelt is figyelnem kell, vagy ötletelnem kell egy poszt tartalmához, hogy mi az még, amivel többet tudnék hozzáadni. Legyen az egy alapvető jQuery animáció, vagy egy jó helyre tett kép, ezek azok az apróságok, amik számomra újra élvezetessé tették a blogolást. Ha az, amit csinálok, másnak is hasznos vagy tetszik, netalán inspirálja is valamilyen formában, én annak csak pluszban örülök.

„Oké Zsolti! Ez szép és jó, megtaláltad a felületet, ahol ontod a tartalmat, de mi nekem ebből a hasznom?”

Okos kérdés, mielőtt megválaszolnám, nézzük meg egy ábrán a tartalom mennyisége szerint rendezve a rendelkezésre álló szolgáltatásokat, blogműfajokat. Természetesen átfedések is vannak.

Mint láthatod, a lehetőségek széleskörűek, van hely mindenkinek. Mégis mi az amit érdemes megfogadni? Ne akarj mind a négy helyen ott lenni. Két okból javaslom ezt:

• A bejegyzések egy blog esetében mélyebbek. Ha csak azért regisztrálsz egy Tumblr blogot, hogy a rövideknek is legyen helye és ne a főoldalon rondítsák el a tartalmat, akkor egyszerűbb, ha különválasztod ezeket a meglévő blogodon egy adott kategóriába és az ide tartozó a bejegyzéseket leszeded a főoldalról.
• Ha rövid bejegyzéseket írsz, akkor neked elég a Tumblr, ahol elfér egy-két hosszabb poszt is.

Nem azt mondom, hogy ez a két tanács mindenkinek kötelezően megfogadandó, sőt, van akinek tökéletesen megy ennek az ellenkezője is, de kezdő blogger ne akarjon egyszerre mindent. Írj egy helyen, neked is egyszerűbb és az olvasóidnak is, mellesleg a közösség is egy helyre orientálódik.

A Twitter esete picit különlegesebb, ugyanis sokan használják meglévő blog népszerűsítésére. Ezzel semmi baj, addig, amíg a Twitter streamed nem egy automatikusan generált RSS feed, amire a blogodról jönnek át előzetes tartalmak, te pedig minden élő és mozgó embert követni kezdesz mindenféle ok nélkül. Ez egyszerűen spammelés és ne nagyon várj tőle forgalomnövekedést, mert nem fognak visszakövetni az emberek. Ha elszánod magad a Twitter mellett, akkor adj hozzá valamit. Legtöbbször az is elég, ha leírod mit csinálsz, lehetőleg egy kerek egész mondatban, ha pedig részt is veszel a közösségben, akkor előbb-utóbb lesz haszna. Az sem rossz ötlet, ha a blogod új bejegyzéseit nem egy robot dobálja ki a Twitterre, hanem te magad írod meg az előzeteseket. Sokkal személyesebb, mint az „Új blogpost: xyz.hu/megvaltom-a-vilagot” tweetek. Amit a végére akartam hagyni, hogy ne félj követni azokat a bloggereket, akiket te is olvasol. Valahol úgyis el kell indulni és ha nem te vagy Aston Kutcher, akkor nem is fognak maguktól jönni a followerek, míg te meg nem teszed az első lépést. Hosszú folyamat lehet, de megéri.

A végére pedig annyit, hogy természetesen engem is követned kellene twitteren itt.