Emlékszünk még a Napster-re vagy az utána következő kismillió zenemegosztó programra? Az ezredfordulóval eljött a digitális zene korszaka, ami annyit jelent, hogy az előzőekben oly jól működő bakelit/CD/kazetta lassan megszűnni látszik és virágzik az iPod és a többi hordozható zenelejátszó piaca. Szinte mindenkinek több gigányi zene várja a gépén, hogy megszólaljon. Az új formátumok megjelenésével, új tárolási lehetőségek jelentek meg. Az egyszerű Winamp után itt vannak a médiatár alapú lejátszók tömegei, ám valahogy nem igazán használjuk ki ezek előnyeit.

Minden egyben

A juxebox ötlete nem újkeletű. Talán a digitális zene megjelenésével együtt jött az igény olyan alkalmazásokra, amelyek egy központi helyen tárolják a zenéinket, kereshetővé és egyből elérhetővé téve azt. Nem kell foglalkozunk olyan dolgokkal, hogy merre van a gépen egy zenefájl, egyszerűen indulás után látunk mindent. A hordozható lejátszók integrálódjanak ebbe, adjon egy egyszerű módot a rendszer arra, hogy a zenéket könnyen átvigyük a választott lejátszóra.

Nemrég megkérdeztem pár embert Twitteren, ki mivel hallgat zenét a gép előtt és útközben. Nem túl meglepő eredmények születtek, mondhatjuk, hogy az iTunes féle világ itt is vezet – azt persze hozzá kell tenni, hogy a kérdezettek nagy százaléka valamilyen Apple lejátszó tulajdonosa, így ebben az esetben egyértelmű az iTunes használata.

A lényeg

A régi felfogású fájlrendszeren túl megjelentek a library alapú alkalmazások. A dolog lényege egyszerű, a megszokott mappában tárolás helyett azt mondja az adott program, hogy ne foglalkozz azzal, hogy a gépeden merre található az adott zene, egyszerűen összegyűjtöm neked egy központi helyre, ahol különböző szűrések alapján egyszerűen kereshető a teljes kollekció. A rendszer tökéletesen működik akár 100 GB feletti gyűjteményekkel is, ugyanis minden ilyen alkalmazás lehetőséget ad playlistek létrehozására a gyűjteményen belül.

A metaadatok (előadó, cím, album stb.) megfelelő kitöltése nagyon fontos egy ilyen rendszerben, ugyanis szinte az összes kényelmi funkció ezekre az apró információfoszlányokra épül. Mielőtt egy ilyen alkalmazás használata mellett döntenél, fontos, hogy szaladj végig a teljes gyűjteményen és töltsd ki a zenék adatait megfelelően. Ezzel egy tiszta library-d lesz, amiben visszaköszönhet a CD-k és bakelitek használatakor megszokott érzés: az ember kutakodik több száz dal között, szortírozgatja őket, és ami a legfontosabb, újra felfedezi a régi kedvenceit.

Miért iTunes?

Az Apple elég korán belenyúlt a zenék világába, először az iTunes-zal, ami egy teljesen library alapú logikára épülő zenelejátszó, később az iPod-dal, ami tökéletes integrálódik az iTunes-zal, ezzel is egyszerűbbé téve a hordozható lejátszók kezelését. Mindössze annyi a dolgunk, hogy rádugjuk a gépre az iPod-ot (vagy iPhone-t), a többit elvégzi az iTunes. Nem kell többet azzal foglalkozni, hogy nem másoltál fel egy zenét az mp3 lejátszóra. A régi fapados fájldobálást pedig messziről el lehet felejteni.

Az iTunes természetesen tökéletesen alkalmas arra, hogy magában is használjuk, mivel minden tulajdonsága megvan ahhoz, hogy több ezer zenét kezeljen különböző módszerekkel, legyen az véletlenszerű lejátszás, zenék különböző feltételek alapján való szűrése, vagy az egymáshoz hasonló dalok sorba válogatása.

Sokan félnek attól, hogy az Apple zárt iTunes-iPod párosa nem ad elég szabadságot a kezükbe. Természetesen megértem ezeket a szempontokat is, de azt hiszem a hétköznapi felhasználónak, aki újra szeretné élvezni a zenét, a kényelem felülkerekedik ezeken a dolgokon.