Update 1: Voltam bent a T-Mobile-nál, ahol csekély 80-at kérnek a javításért, maradok tehát valami GSM üzletnél.

Szarul kezdődik az új év. Éppen a szilveszteri buli közepén akartam felhívni valakit, amikor kicsúszott a kezemből az iPhone-om és kb. másfél méter magasról egyenes és határozott repüléssel a betonra érkezett kijelzővel lefele. A baj persze mellékelve, a kijelzőm jobb felső sarka szinte szilánkosra tört, a Home gomb felett pedig finoman elrepedt az LCD-t borító üveg alja.

Az egészben az a vicces, hogy a telefonnak semmi baja, ugyanúgy működik tovább, minden funkció tökéletesen használható, leszámítva, hogy a kijelző rommá tört. Sajnos a javítás nincs benne a gariban, így végignéztem pár oldalt, ahol 40-50 között mozog a kijelzőcsere, ám mielőtt bármit is csinálnék vele, beviszem holnap a T-Mobile-hoz, megtudni, hogy ők mit mondanak rá. Nagyon remélem sikerül valami okosat kitalálni, majd írok még a fejleményekről.

Pár kép a telefonról:

Elérkeztünk az év végéhez, így mindenkinek ezzel a válogatással kívánok boldog új évet és nem túl józan szilvesztert. Próbáltam összeszedni az elmúlt időszak legjobb zenéit, ám pár régebbi darab is becsúszott a 20 számos mixbe. Fogyasszátok egészséggel az évvégi házibulihoz.

Podcast 042 - Best of ‘08 Tracklist

01. MGMT - Electric Feel
02. Superthriller - Superthriller Motherfucker (Original Mix)
03. Britney Spears - I’m A Slave 4 U (Main Version)
04. The Bee Gees - Stayin’ Alive (Teddybears Remix)
05. Justice - Never Be Alone
06. BMX - WAR (Original Mix)
07. Robyn & Kleerup - With Every Heartbeat (Punks Jump Up Mix)
08. Jamelia - Something About You (Mr. Oizo Mix)
09. Armand Van Helden - You Don’t Know Me (GRUM Remix)
10. Daft Punk - High Life (Original Mix)
11. Jape - Floating (D.I.M. Remix)
12. Justice - Phantom Part II (Soulwax Remix)
13. Dragonette - Competition (Ocelot Remix)
14. Xinobi - BMX (Moulinex Remix)
15. Hail Social - No Paradise (Hot Pink Delorean Remix)
16. Just A Band - Aarghh!! (Original Mix)
17. Kylie Minogue - Cant Get You Out Of My Head (Soulwax Kyluss Remix)
18. Metric - Dead Disco
19. DJ Shadow - Six Days (Soulwax Mix)
20. Syreeta - Your Kiss Is Sweet (Wyctim Airpusher Remix)

Letöltés: Podcast 042 - Best of ‘08 (kivételesen mp3-ban)

Feliratkozás a podcastre iTunes-zal
Feliratkozás a podcastre egyéb alkalmazással

A hosszú 90-es évek egyik maradéka a még sokunknál fellelhető latextechno kazik, amiket újrahallgatva inkább mosolygunk, mintsem táncra perdülünk.

A YouTube-on még mindig fellelhetők az akkori szupersztárok, előadók klipjei, így akik a poszt olvasása után nosztalgiázásra vágynak (vagy nevetésre), azok bátran használják kedvenc videómegosztónkat.

A tiszteletkörünk az ilyen-olyan hitsekkel indul. Biztos emlékszünk még a borítókra, ahol legtöbbször egy-két lengén öltözött lány és egy csillag várt minket a teljesen eszetlenül használt remix, megamix és mix szavakkal. Ehhez hasonló válogatás kazikat egy évben többször is beszerezhettünk különböző forrásokból, de a végeredmény minden esetben ugyanaz volt. Valami techno, disco és rap katyvasz végig 140 bpm-en, lüktetve a 20 éves hifi szetten. Az egész jelenséget talán szerencsésebb egyszerűen dancefloornak nevezni.

Erick Morillo nevét talán nem kell senkinek bemutatni, annak sem, aki már hallott távolról house zenét. A ma világhírű DJ kiadója szállítja az underground elektronikus műfaj legmegbízhatóbb darabjait, ám mond valakinek az valamit, hogy “I like to move it”? Pontosan, az előbb említett Erick kollégánknak nagyon is sok köze van az örök érvényű dance slágerhez és a Reel 2 Reel nevű formációhoz, egészen pontosan ő volt az egyik tag. Meghökkentő.

A svéd exfogorvos és világmegváltó Dr. Albanra bizonyára sokan emlékeznek még. A doki nagyon egyszerű világjobbító és a drogok használatát mellőző szövegekkel lépett a szürreális rap-dance amúgy is kétes világába.

Következő vendégünk DJ Bobo, aki bár soha nem volt lemezlovas, de talán az egyik leghülyébb nevű titán a korai dance éra élvonalából. A Bravo Magazin állandó szereplője mindig is lemezlovas szeretett volna lenni. Helyette olyan dance költeményekkel áldotta az akkori rajongói bázist, mint már a címében is csöpögős “Pray”, “Freedom”, “Hard To Say I’m Sorry”. A dalok refrénjei örökre a szívünkben laknak.

Magas homlokú Bobo után következzen a legsötétebb német formáció, az igazi utánnyomás, a Brooklyn Bounce. A fejlődés már a felállásban is bemutatkozott, az addig megszokott egy kan és egy nőstény helyett, itt mindjárt két vadócot kapott az ördög után szabadon elnevezett Diablo nevű hím tag. A Brooklyn Bounce sosem volt egyszerű eset, míg bár ők magukat underground-nak nevezték, a színpadi képünk inkább hasonlított egy látványos pokolpornóra, küldetésüknek érezték megmutatni a csupasz bőrt. A “This is the real bass” című zenével berobbant trió tényleg nem viccelt az igazi basszusról, a BB albumait meghallgatva, mi is megállapíthatjuk, hogy nem egészen a rádióban megszokott piaci zenét játszották, bár legtöbbször unalmas lötyögésbe fulladnak a lemezeik.

Ez volt tehát rövid kitekintőnk a már több mint 10 éve indult korai dancefloor korszakban. Az akkor menő sztárok nagy része ma már eltűnt a süllyesztőben, vagy valami komolyabb projekt tagjaként tengeti mindennapjait, esetleg tovább próbálkozik, mint örök kedvenc DJ Bobo-nk.

Forrás: FREEE Magazin

A Maces indie developer világ kitermelt már magából pár nagyszerű szoftverfejlesztői céget, elég csak a Panic-ra, Many Tricks-re vagy a Cultured Code-ra gondolni, ám akad a történelemben pár rejtélyes eltűnés, ezek közül próbálunk megfejteni hármat.

Quicksilver

Ha alkalmazásindítás, akkor Quicksilver, a mindig is ingyenes program, alcor szüleménye már sokszor szerepelt itt a blogon is. Az alkalmazást mondhatjuk azonnal installálandó dolognak szinte minden Mac-en, ám a legutolsó stabil verzió nem sokkal a Leopard kiadása előtt, több mint egy éve jelent meg.

A legutolsó információk szerint alcor egyszerűen időhiány miatt hagyta abba a fejlesztést az azóta nyílt forráskódúvá lett alkalmazáson, rábízva azt a community-re. Kis nyomozás után megtaláljuk a QS jelenlegi Google Code-on hosztolt tárhelyét, ahol a letölthető B56 Alpha 4-es verzióval találkozhatunk, amit pár hónapja tettek közzé, tehát mondhatjuk, hogy a projekt nem hallott. Mégis mi akkor a probléma? A Quicksilver egyik erőssége a pluginokban rejlik, amik közül némelyik legutoljára még valamikor 2006-ban frissült, telepítésével akár az egész QS-t magával rántva az örök bitmezőkre. Ezek természetesen külső fejlesztők által közzétett kiegészítők, mennyiségük miatt az új verziók hiányának oka szinte kinyomozhatatlan.

Az alap QS köszöni szépen jól van, telepítése természetesen nem ajánlott alpha verzió lévén, így akik még kitartanak az alkalmazás mellett, azok inkább használják a több mint egy éves stabil buildet.

AppZapper

Az Austin Sarner és Brian Ball által fejlesztett okos kis uninstaller alkalmazás szintén az enyészet martalékává vált az 1.8-as verzió óta. A programból elérhető verzió még jóval a Leopard előtt jelent meg, így a jelenlegi build hivatalosan nem kompatibilis a legújabb Mac OS X verzióval. Ennek ellenére teszi a dolgát mai napig is a gépemen, annak ellenére, hogy már rengeteg ingyenes és fizetős alternatíva létezik helyette.

Kis utánajárás szükséges hozzá, hogy rájöjjünk a programból jön a 2.0-ás verzió, amiből mindössze egy coming soon weboldalt találhatunk a program honlapján elrejtve. Ami igazán vicces, hogy a 2.0-ás verzió nyárra lett ígérve, ám nem 2008, hanem 2007 nyarára. Ennél is tovább húzva az ember idegeit, találtam pár screenshotot a talán egyszer megjelenő új verzióról, amiben igazán nagy változás a screenshotok alapján a Leopard - talán Snow Leopard - kompatibilitás lesz.

Disco

Szintén egy Austin Sarner termék a híres füstölő CD író alkalmazás. A még Tigeren demózott program legszembetűnőbb “funkciója” a CD írás közbeni füstölés volt, utalva itt a burning szóra. Ami a tényleges funkcionalitást illeti, a Smoke.framework elkészítése után, valószínűleg a teljes idő 30%-ka volt a tényleges alkalmazásfejlesztés, ugyanis a szoftver személyes tapasztalataim alapján gyakran ront el CD-ket. Hogy a 1.0.3-as verzió óta miért nem jött frissítés, azt sajnos nem tudni, de ami még rosszabb, hogy ellenben az AppZapper-rel, itt semmilyen eldugott titkos weboldal vagy screenshot nem található a neten. Ha nem is biztosan, de nagy valószínűséggel állítható, hogy a projekt egyszerűen halott.

Oly sok emailszolgáltató létezik, de a Gmail-t még nem soknak sikerült felülmúlnia, mondom ezt már pár év elégedett használat után. Adódik ugye a kérdés, hogy most akkor webes felület vagy IMAP, netalántán kőkorszaki POP3? Ez utóbbit most ki is hagyjuk a listából, mert a szinkronizáció igenis fontos dolog - mostanában amúgy is nagy mániám a szinkronizáció.

Tehát mit is csinál kedves nörd barátunk 2008-2009-ben? Gmail-t használ, de hogyan? Végigjártam a felsorolt három lehetőséget külön-külön, ezekből a POP3 veszett ötlet több gépen. Maradt tehát az IMAP vagy a webes felület, mert nekünk ez jó. A Gmail-t kb. 1 évig használtam folyamatosan különböző böngészőkből, de valahogy sosem nőt annyira hozzám, mint a Google Reader, amit kis hűtlenség után is az évezred RSS olvasójának tartok. A Gmail-hez ráadásul meg is vettem a Mailplane nevű szoftvert, ami igaz pár dollár, de nagyon hasznos app, egy külön Gmail-re kihegyezett böngésző, mindenféle finomsággal, drag and drop mellékletkészítés, GUI tweakelés és még sok más okosság. Ám pár hónapja gondoltam egyet és kidobtam az egész webes felületet, Mailplane-nel együtt és elővettem a minden Mac-hez mellékelt Mail alkalmazást, ami bár nagyon minimalista, de egy nagyon jó levelező, nem mellesleg okosan integrálódik a Leopard többi szintén jó funkciójával (tennivalók, címjegyzék stb.)

Így hát összelőttem szépen a Gmail-lel IMAP elérésen, majd rájöttem, hogy ez jó. Nem sokkal ezután kezdte el a Google a Gmail Labs funkcióit bővíteni, amikkel kezdetben nem igazán foglalkoztam, egészen a videochat funkcióig, ami igaz nem Labs-es lehetőség. Letéptem a dockról a Mail ikonját, mint rab a láncát és visszatettem a Mailplane-t, hogy majd én újra, együtt, webes…

Nem működött, hiányzott a Mail, az ahogy okosan kiegészíti a címeket, ahogy mutatja a napi tennivalóimat, ahogy egy kattintással jegyzetet tudok gyártani bármikor bármiből, mellesleg nem kell a leveleim olvasásához net - nem mintha ne lenne olyan hely ahol nem tudom elérni az emailjeimet. Két nap után már elvonási tüneteim voltak, így újra a Mail lett a default, erre a hét elején lép a Google egy aranyos kis feladatlistával a Labs-en belül, ám már erősebb voltam, a kipróbálása után rájöttem, hogy bár nagyon hasznos funkció, de szinkronizálás nélkül mit sem ér, egyébként is a Things-ben tartom a dolgaimat, ami nagyon finom alkalmazás amatőr GTD-seknek.

Azt hiszem így, ha nem is végleg váltak el útjaink a Gmail webes felületétől, de egy ideig nem fogjuk látni egymást. Hiányzik a chatszerű levelezés, a J-K-E billentyűkombó, de például az archiválást Mail-ben egy CMD-A, majd egy drag and drop kombinációval megoldom. Gtalk-ot persze futtatok iChat-en keresztül és egyre boldogabban használom, az MSN meg lassan tényleg elmegy a búsba.

Így várom tehát 2009-et, Gmail IMAP-pel és asztali levelezővel. Hogy ezután mit hoz a jövő, azt majd meglátjuk, de addig is boldogok vagyunk, amíg el nem válnak újra útjaink.

A múlt héten elindult a Google egyik új üdvöskéje a Friend Connect, ami lényegében közösségi szolgáltatásokat ad bármilyen oldalhoz. Jelenleg elérhető az oldalsávon egy kis doboz, ahol te is csatlakozhatsz a blog olvasói közé. Egyenlőre csak közösséggyűjtés folyik, hogy mi sül ki majd belőle, az még nem teljesen tiszta, de meglátjuk (addig is örömet szerzel nekem, mert így látszik, hogy kik olvasnak).

Természetesen a csatlakozás nagyon könnyű és nem jár semmilyen kockázattal, nem küldök neked semmilyen spamet/hírlevelet.

Az agyi sérüléseket elkerülendően szeretnék segíteni minden embernek, akik lelkes rajzfilmfogyasztók. Bizony a rajzfilm és mese jó dolog, de amikor már az agyi butítás olyan szintre jut el, hogy azt nem lehet elviselni, akkor tenni kell valamit. A történelem már megáldott minket pár agymenéssel, amikhez nekem is volt közvetett vagy közvetlen közöm.

Teletabbik: az alapsztori szerint a képernyőn ugrál négy színes valami. A már tetemes mennyiségű marihónalján felnevelt haverom szerint ez olyan, mint a raggie, csak betépve lehet elviselni. A megcélzott közönség elvileg a legkisebbek csoportja, akik szerintem ugyanolyan WTF fejjel állnak az egész sztori előtt, mint a lelkes szülök. A sorozatban szereplő lények, azaz tabbik ráadásul fura zombi/korcs/robot keverékek, ugyanis némelyik plazma TV-vel rendelkezik a hasában, ahol mindig idegesítő hülyeségeket néznek meg általában kétszer, majd tovább ugrálnak a képernyőn.

Pokemon: ez a szépség már kicsit összetettebb sztorival rendelkező dolog, szokásos anime agymenés, pár hülye gyerek érdekes állatfarmja. Ezek a lények mindenféle golyóból jönnek elő, majd harcolnak és ráadásul a diszlexia erőteljes jelét mutatva, csak a saját nevüket tudják kimondani. A felvonuló állatsereg elég változatos, van itt sárga pézsmapocok, kígyó kőből és mindenféle egyéb Darwin által sosem látott finomság. Természetesen a cél, hogy ezekből az úgynevezett pokemonokból a lehető legtöbbet szerezzék be a lelkes collectorok, majd mindenféle illegális állatviadalban részt vegyenek.

Sailor Moon: még egy anime darab, ami már lassan felér egy szoftpornóval is. A történet szerint a főribanc egy genetikailag fura macskával találkozik, aminek valami hold van a homlokán. Miután kiderül, hogy a főribanc is genetikailag félrekezelt csaj, tudva ezt abból, hogy mindenféle kisebb előzmény nélkül képes átváltozni tengerészruhás szupermuffá, a sztori is tovább bonyolódik. A harc természetesen a főgonosz ellen folyik, közben még felbukkan a történetben pár további hülyepicsa, akik szintén át tudnak változni mindenféle tengerészruhás szupermuffá. Egyébként rajzfilmhez képest rengeteg a miniszoknya alól kivillanó bugyi, utalva erre a japán pornó sokszínűségére.

Amikor azt mondom, hogy szinkronizálás Mac-en, akkor sokaknak a MobileMe jut eszébe, ami igaz teszi is a dolgát, de fizetős. Rengeteg ingyenes alternatívát találhatunk rá, ám az egyik legígéretesebb jelenleg a fruux, ami bár béta, de már nagyon sok mindenre képes.

Az olyan alapvető adatokat, mint a naptár, címjegyzék és bookmarkok, már tökéletesen tudja szinkronizálni, viszont további finomságként várható funkciók között szerepel a webalkalmazás és az iPhone/iPod touch légiszinkron (ezt mégegyszer, légiszinkron). Akik több Mac-kel rendelkeznek, azok máris kiválthatják a MobileMe-t egy DropBox, fruux és Gmail hármassal, akik pedig további eszközöket várnak a körbe, azok figyeljék a projekt oldalát és blogját.

A “hét oldala” címet ezen a héten a fruux kapta meg.

A digitális rádiózás egyik nagy áttörése volt a pár éve megjelent podcastelés, ami lényegében különböző témájú videó és audió műsorok automatikusan letölthető epizódjait jelenti. Az egész egy RSS-re épülő egyszerű fogalom, a lényege, hogy különböző alkalmazások segítségével, pl. iTunes-zal fel tudunk iratkozni ezekre a podcastekre, majd amikor új részt tettek közzé az adott cast készítői, akkor az alkalmazás automatikusan letölti nekünk ezt. A felhasználás lehetőségei lényegében végtelen számúak, vannak olyan podcastek, amik teljes műsorokat tesznek közzé videó formájában, máshol mixekre vagy zenékre iratkozhatunk fel, rádióműsorok is jelennek meg így, érdemes böngészni a több ezer darabos iTunes Podcast Directory-t, ahol biztosan találunk magunknak érdekes podcasteket. Előnye, hogy akkor hallgatjuk meg ezeket, amikor nekünk tetszik, iPod tulajok pedig akár útközben is élvezhetik ezeket a videókat, zenéket, mixeket, rádióműsorokat.

A régebbi blogolvasók bizonyára tudják, hogy én is szoktam rendszeresen kisebb-nagyobb időközökkel különböző dolgokat közzétenni a saját podcastemen, aminek az elmúlt epizódjait itt tudod megtekinteni. Legtöbbször mixeket szoktam publikálni, de volt itt már több részes QuickSilver how-to videó és más egyéb apróság is. Mivel ahány ember, annyiféleképpen lehet saját podcastet indítani, ezért igazán bevált módszer nincs. Én a saját kialakított rendszeremet szeretném bemutatni ebben a posztban, azon belül is egy mix elkészítését.

Előkészületek, keverés

Mixek készítésére én az Ableton Live-ot használom, ami egy liveact alkalmazás és egy egész okos zeneszerkesztő is egyben. Könnyedén tudunk benne szinte bármilyen műfajú zenét készíteni, vágni, felvenni, persze valamilyen szintű hozzáértés szükséges. Nagy előnye, hogy élőzésre is kitűnően használható, így többek között mixek készítésére is.

Az Ableton Live-ban elkészített mix

Amikor egy új mixet készítek, akkor az első lépés a zeneválogatás és warpolás. A warpolás lényegében egy Live specifikus dolog, ezzel a funkcióval mondjuk meg a programnak, hogy egy zene ritmusa hol helyezkedik el, így az alkalmazás tökéletesen ütemre tudja nekünk az adott zenét illeszteni. A warpolás elkészítésének ideje a zenéktől függ, én általában 2-3 perc/zene idő alatt végzek vele. Miután bewarpoltam a zenéket, a következő dolgom, hogy ezeket élőben összekeverjem egy aránylag fogyasztható egyveleggé. Itt természetesen a Live beépített effektjeit használom és más egyéb zenespecifikus külső hardwaret is, pl midi vezérlő, keverő stb. Konkrétan nem mennék bele, hogy hogyan készül el egy mix, mivel ez több különböző poszt témája is lehetne. Miután a mixet befejeztem, még pár alapvető javítást végzek rajta, EQ, compressor és egyéb effektek, majd kiexportálom a kész anyagot egy AIFF fájlba.

Utómunkálat, extrák hozzáadása

A kész mix ezután a GarageBand-ben landol, ahol amolyan beépített tracklistát kap. Ez egy iTunes specifikus dolog, az Apple találmánya az úgynevezett enhanced podcast, aminek a lényege, hogy egy AAC audió fájlban beágyazhatunk időre beállított képeket, linkeket és fejezeteket. Ennek az elkészítésére használom én a GarageBand-et, a képek helyére legtöbbször az adott epizód borítója kerül, linkként beillesztem a podcastem elérését, a mixet pedig fejezetekre vágom, a fejezetek címe pedig az éppen megszólaló zene címe lesz. Ezután a már majdnem kész anyagot újra kiexportálom, ám ezúttal már egy 160-as AAC fájlba, ami lényegében a teljesen kész epizód lesz.

Fejezetek hozzáadása a GarageBand-ben

Közzététel

Az utolsó lépés a publikálás, amire én egy egyszerű FTP klienst és a Podcast Maker nevű programot használom, ami elkészíti helyettünk a podcast feedjét, amire a hallgatóink tudnak feliratkozni. Ezek lényegében egyszerű XML fájlok, amiket akár elkészíthetünk egy sima NotePad-ben is, de sokkal kényelmesebb erre egy normális GUI-val rendelkező programot használnunk. Maceseknek a Podcast Maker kitűnő választás, ugyanis az alkalmazásban mindent be tudunk állítani egy egyszerű felületen. Miután feltöltöttem az előzőleg elkészített AAC fájlt a blog szerverére, egyszerűen a fájl linkjére hivatkozok a Podcast Maker-ben, ahol kitöltöm az epizód címét, játszási idejét, leírását és pár egyéb infót. Végül megnyomom a Publish gombot, a program elkészíti nekem a fentebb említett XML fájlt, amit feltölt a blog szerverére, majd megadja az RSS feed URL-jét, amire bárki fel tud iratkozni. Ezzel el is érkeztünk az elkészítési folyamat végére. Én még szoktam készíteni egy blog bejegyzést is az adott epizódhoz, ahol közvetlenül is letölthetővé teszem a mixet, hogy azok is elérjék, akik esetleg nem akarnak feliratkozni a podcastemre.

A mix leírásának szerkesztése a Podcast Maker-ben

Nagy vonalakban ez az én módszerem, de mivel a podcastelést nem csak mixek publikálására használhatjuk, hanem bármilyen multimédiás anyag (videó/audió) közzétételére, így az elkészítés folyamata nagyon változó.

Chaper menü az iTunes-ban, amivel a fejezetek között lépkedhetünk

Ha további kérdésed a témában, akkor bátran kérdezz a hozzászólásokban.

Majdnem mindenki kedvenc RSS olvasója a Google Reader, új dizájnt kapott. Nos, személy szerint jobbnak tartom, mint az előző felületet, tisztább és jobban illeszkedik a nemrég temákat kapott Gmail mellé.

Ami legfőképpen feltűnő újdonság, hogy a bal oldali három fő doboz, a menürendszer, a megosztott elemek és a feedlista ki és becsukható lett. A másik apróság, hogy a becsukógombok mellett lévő lenyíló menüben lehetőségünk van kikapcsolni az olvasatlan elemek számát. Az új feedek hozzáadása funkció, átkerült felülre egy elég feltűnő gomb formájában, értelmét nem látom, mivel nem nagyon használom.

Első látásra ezeket az újdonságokat vehetjük észre, sokkal kellemesebb lett az egész alkalmazás. Most pedig mindenféle további szöveg nélkül, álljon itt egy screenshot az új felületről. (Katt a képre a teljes mérethez)

Ma gyorsabbak voltunk, mint a Webisztán.